Back to news
Next article
Previous article

ELTE-sek messzi földről - dr. Jin Kyoung ae

ELTE-sek messzi földről

-

07.26.2021

Sorry, this content is not available in English

Újonnan indult interjúsorozatunk első részében dr. Jin Kyoung ae-t (BTK 2012), műfordítót, az ELTE Távol-keleti Intézetének tanárát kérdeztük egyetemi emlékeiről, ELTE-s kötődéséről, szakmai életútjáról és a magyar kultúrához való viszonyáról.

Dr. Jin Kyoung ae a Hankuk Idegennyelvi Egyetem hungarológia szakán, majd a Kelet-Európai Nyelv és Irodalom Posztgraduális Iskolájának magyar irodalom szakán végzett. Doktori tanulmányait az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén folytatta, 2012-ben szerezte meg a PhD fokozatot József Attila népiességével foglalkozó disszertációjával. 2010 és 2012 között nyelvi lektorként koreai nyelvet oktatott az ELTE Koreai Tanszékén, majd a Hankuk Idegennyelvi Egyetemen tanított magyar nyelvet és irodalmat 2018-ig. 2019. őszétől óraadó tanárként tevékenykedik egyetemünkön. Társfordítóként részt vett Pák Van-sza Annak az ősznek három napja című kötetének magyarra fordításában, továbbá nevéhez kötődik Nádas Péter Minotaurus című novelláskötetének átültetése koreai nyelvre. Idén jelent meg legfrissebb alkotása, melyben József Attila 124 válogatott versének koreai fordítása szerepel. Ez az első olyan kiadvány, amely közvetlenül magyarból koreaira fordított József Attila műveket tartalmaz.

Hogyan került Magyarországra? Miért épp egyetemünkre esett a választása? 

Magyar szakos voltam a szöuli Hankuk Idegennyelvi Egyetemen, később magyar irodalomból írtam a disszertációmat is. 1995-ben voltam először még egyetemistaként, tanulni jöttem egy évre Magyarországra, akkoriban még sejtésem se volt, hogy a későbbiekben is a magyar nyelvvel fogok foglalkozni. Nehéz is volt, és nem is láttam annak a lehetőséget, hogy ezzel a tudással hogyan tudnék érvényesülni Dél-Koreában. Csak egy helyen volt magyar tanszék, a cégek nem vettek fel akkoriban női munkaerőt, de aztán mégis úgy alakult a sorsom, hogy tovább foglalkozhattam a magyar irodalommal. Az egyetemi alapdiploma után ugyanazon az egyetemen kezdtem el az MA-t magyar irodalomból, Déry Tibor volt a témám. 2000-ben az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének doktori iskolájába iratkoztam be, témaként József Attilát választottam.” (Mandiner III. évfolyam, 16.szám | Élet) Tverdota György professzor úr lett a témavezetőm. Akkoriban nem is tudtam, hogy ez a választásom mit is jelent az életemben. Fiatal voltam és meggondolatlan, mégis nagyon-nagyon szerencsés, mert József Attila sok más témához kapcsolódott, nem csak az irodalomhoz, így nagyon sokat megtudtam a magyar kultúráról. A Tverdota György professzor úrral való találkozás volt a második legnagyobb szerencsém, mert ő a legnagyobb kutató és tudós, akivel életemben eddig találkoztam. 

Milyennek találta nálunk az akkori egyetemi életet? 

Amikor elkezdtem a PhD-kurzust, még nem tudtam jól magyarul, és nagyon nehéz volt a magyar diákokkal társalogni. Nem értettem, hogy miért nem beszélgetnek együtt az óra előtt vagy utána. Elég zárkózottnak tűntek, és eleinte azt hittem, hogy csak velem van ez, mert külföldi vagyok, mégis sikerült egy barátnőt szerezni a PhD-kurzuson. Kedves Kollarits Krisztina a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének doktori iskolájába járt velem egy időben, rengeteg dolgot magyarázott az egyetemről és a doktori rendszeréről, igazából csak az ő segítségével tudtam megismerni az ELTE-t. Később azt is megmagyarázta, hogy miért nem szóltak hozzám a doktoranduszok. Mivel a doktoranduszok közül majdnem mindenki dolgozott napközben, és a munka után jöttek az órára, már nagyon fáradtak voltak az óra előtt vagy után. És azt is mondta, hogy mindig azt látta, hogy nagyon okosan bólogatva ültem az órán, ezért nem is gondolta, hogy valamilyen segítségre szorulnék. (Ezen nagyon sokat nevettünk később.) Rengeteg időm volt, és bejártam a BA-sok óráira is, bár nem tudtam megtanulni mindent, de nagyon meghatódtam az előadásoktól. Nagy tanároknak az előadásai voltak ezek (Kenyeres Zoltán, Rónay László, Sipos Lajos, Kulcsár Szabó Ernő…). Közben Tverdota György professzor úr óráit felvettem magnóra, mert akármilyen órára mentem, rengeteget kellett jegyzetelni, de nem voltam képes erre.     

A várakozásainak megfelelően alakult az itteni tartózkodása? Elégedett volt az egyetemünkön tanultakkal? 

Az életemben ilyen korszak nem volt. Semmi sem alakult a várakozásaimnak megfelelően, sem Magyarországon, sem Koreában. Bár nem konkrét tervvel kezdtem tanulni magyarul, és csak a kíváncsiságom vezérelte első lépéseimet, olyan hosszú és nehéz folyamatnak tűnt a tanulásom. Nem is tudtam álmodni a jövőt konkrétan, mert kevés esélyem volt arra, hogy a magyar szakon maradjak Koreában. Nem volt erős kapcsolat a két ország között sem a tudomány, sem az ipar területén. Rengeteg tennivaló volt, csak nem voltam sokra képes, általában nagyon lassú felfogású ember vagyok. Az ELTE-n az egyetemi tanulmányok szintjei is teljesen különböztek a koreaitól. A számítottnál sokkal szélesebb és mélyebb volt a tanulási tartomány. Természetesen egy olyan diáknak, aki alig tudott valamit Európáról, nagyon sokáig kellett küzdenie ahhoz, hogy egyáltalán megismerkedjen az alapokkal. Szerencsére akkoriban még lazább volt a doktorandusz kurzusnak a határideje. Először nem az irodalom volt a legsürgősebb tudnivaló számomra, hanem maga az ország. Meg kellett ismerni a történelmet és az embereket, így sok időmet arra kellett szánni, hogy találkozzam az emberekkel és tanuljam a történelmet. Természetesen az ELTE előadásai nagy segítségét nyújtottak nekem ehhez a folyamathoz, de nem mondhatom, hogy mindent értettem az előadásokból.        

Volt olyan kiemelkedő oktató, akire szívesen emlékszik vissza? 

A Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék doktori iskolájában kitűnő professzorok és nagyszerű előadások voltak. De azok közül is Tverdota György professzor úrra mindig nagy csodálattal gondolok vissza. Nem csak azért, mert ő volt a témavezetőm, hanem azért, mert olyan lelkes tudós és előadó volt, akivel életemben először találkoztam élőben. Én a BA-sok előadására is rendszeresen jártam, az ő óráira mindig sokan jártak, kb. száz főnél is többen voltak a diákok, és én a magnóval gyakran az első padba ültem, hogy hallgassam. Másfél órás előadásai közben csak néhány másodperces szünetek voltak, hacsak elkezdi az előadást, mintha egy egész könyvet végigolvasna, rengeteg idézettel, háttér-információkkal a száz évvel ezelőtti Budapestre vitt minket, így én a századfordulós magyar írókkal és költőkkel tudtam találkozni, és átélni az akkori társadalmi életet. Az egyik nap az előadás közben észrevettem, hogy az előadásába belemerült Tverdota György professzor úrnak a lábán lyukas a cipő orra. Az előadás ütemével a bal lábán a nagy lábujja is ki-kilátszódott (természetesen sötét színű zokniban), mintha a lábujjával beszívná a levegőt, hogy folyamatosan tudja mondani az előadását. Biztos nem vette észre reggel a nagy sietségében, nagyon is világos volt, hogy minden gondolata csak a magyar irodalom kutatására van fókuszálva. A következő héten másik cipőben jött az előadásra, sötét öltönyben és egy fehér tornacipőben. Később ez nagy divat lett a világban, a hollywoodi sztárok is gyakran így mutatkoznak.

Melyek bizonyultak a leghasznosabbnak az itt tanult tárgyak közül? 

Nehéz lenne ilyen kérdésre válaszolni, mert a bölcsészetnél nem lehet egy hasznos tárgyról beszélni. Nem voltam eléggé ügyes hasznosítani minden tudást, de az biztos, hogy itt elkezdtem megismerni a világot, és egyben az életet. A magyar irodalommal párhuzamosan újra elkezdtem olvasni a koreai irodalmat, és a magyar emberekkel, társadalommal vissza tudtam vizsgálni magamat. Az első benyomásom Magyarországról az volt, hogy az emberek nagyon büszkék a saját irodalmukra és történelmükre. Nálunk nem emelték ennyire fel a költőket, írókat, mint itt, hogy a híres költők és hősöknek nevét szinte minden városban lehet olvasni utcanévként. Minden parkban a legtöbb szobor a költőké. Amit az akkori ELTE-n tanultam, az nem csak magas színvonalú tanulmány volt a nagy professzoroktól, hanem maga az egész város is tanított a történelmi múltról, noha akkoriban egykor szép épületei közül sok elhanyagoltnak tűnt, és a nagyon becsületes, kedves, hétköznapi emberek is mind tanárok voltak számomra. 

Mi a kedvenc egyetemi emléke/élménye az itt töltött időszakból? 

Ahogy említettem, Tverdota György professzor úrnak órája még mindig nagy emlék, még egyet mondanék: a Széchenyi Könyvtárba, a Szabó Ervin Könyvtárba, és az Akadémiai Könyvtárba jártam, és ott találkoztam a nagy, idős professzorokkal, akik egész vastag szemüveggel bele voltak mélyülve a régi könyvekbe. Mostanában ez biztosan nem annyira jellemző, mert mindenki először az interneten szokott böngészni. 

Vannak olyan barátai, akikkel itt ismerkedett meg, és akikkel azóta is tartja a kapcsolatot? 

Ahogy említettem, Kollarits Krisztinával még mindig jó kapcsolatban vagyok. Rendszeresen szoktuk keresni egymást, általában én kérek tőle segítséget, de mindig kedvesen utánajár az ügyeimnek és segít. Amikor visszatértem Magyarországra, az volt a meglepetés, hogy Kollarits Krisztina a Gát utcai József Attila Emlékhely vezetőjeként dolgozik. Ezen nagyot nevettünk, talán azért nem volt véletlen, hogy összebarátkoztunk annak idején az egyetemen. 

Megfordult a fejében tanulmányai alatt, hogy Magyarországon marad, esetleg majd később még visszatér? Vagy csak később alakult így a szakmai életútja? 

A magyarországi tanulmányaim ideje alatt, kb. 12 év alatt csak 4-szer voltam Koreában. Az első 3 év alatt nem tudtam hazalátogatni, a bátyám esküvőjére muszáj volt hazautazni. De utána megint 5 évig nem tértem vissza Koreába. Természetesen drága volt az útiköltség, de akkoriban amúgy is természetes volt, hogy ha valaki külföldre megy tanulni, akkor csak diplomával jöhet vissza. Azután 2010-hez közeledve folyamatosan megváltozott a trend, egyre többen jártak más országokba, a diákok is elkezdtek hazalátogatni az iskolai szünetekben is. Nekem nem engedte akkoriban az annyira sűrű utazást az anyagi helyzetem, de mégis azt éreztem, hogy a világ már nem olyan, mint a 20. században. A 21. században sokkal többen fognak utazni, nem nagy ügy, hogy külföldre megy valaki tanulni, dolgozni, élni. Amikor a diploma vége felé jártam, annyira nagy honvágyam volt, mindenképp haza akartam menni, de tudtam, hogy bármikor, ha lesz jó kis ok, szívesen visszajövök Magyarországra. Az is igaz, hogy amikor Koreában voltam, akkor megint nagy honvágyam volt az itteni életre.

Mik a tapasztalatai a magyar nyelvvel kapcsolatban? Mit volt a legnehezebb megtanulnia? 

A magyar nyelv nagyon különleges, erre is büszkék lehetnek a magyarok, de amikor elkezdtem tanulni, nem tudtam, hogy ez a nyelv egy ennyire elszigetelt nyelv. Latin betűkkel írnak, mint más európai nyelvek, de nem európai eredetű. Ragok, toldalékok szerencsére a koreai nyelvben is vannak, ezért könnyebb felfogni, de a vonzatokat és az igekötőket még mindig nagyon nehéznek találom.

Van kedvenc magyar szava? 

“Talpra magyar, hí a haza, Itt az idő, most vagy soha” Petőfi Sándor. Nagyon szeretem a magyaroknak a forradalmi lelkét!  

Hogyan szoktak a magyarok reagálni, amikor meghallják, hogy milyen folyékonyan és választékosan beszéli a nyelvünket?  

Még nem beszélek olyan folyékonyan és választékosan. Sajnos nem vagyok olyan nagy tehetségű ember, én rájöttem (már régen), hogy soha nem fogok anyanyelvi szinten magyarul beszélni. Mégis sokan dicsérnek és buzdítanak, hogy jobban beszélek, és segítenek, hogy tudjak továbbfejlődni. De én tudom, hogy mindig szükségem lesz egy jó magyar szerkesztőre.

Mit gondol általában a magyarokról és az itt zajló tudományos életről? 

A magyarok ugyanolyan érdekesek, mint a saját maguk nyelve. Magyarország európai ország, mégis vegyes összetételű. A mostani világ nagy trendjét, a migrációt már ezer évvel korábban átélték a magyarok, olyan szempontból, hogy a Kárpát-medencébe bevándoroltak, belesimultak az új környezetbe, de megőrizték a saját nyelvüket. Amerika is bevándorlókból áll, de ott sokkal nagyobb, agresszívabb rasszista problémák vannak. Az USA a világ leggazdagabb országa, de nem mondanám, hogy a vegyes népekből álló országoknak példaképe lehetne. Tudom, hogy itt sem volt csak nyugodt, békés, szép a helyzet, de az is igaz, hogy már ezer éves tapasztalat van arról, hogy mi az, bevándorolni és őslakókkal együtt élni, és elfogadni az új bevándorlókat. Ki a magyar? Erre a kérdésre sokkal toleránsabb, modernebb választ adnak itt. Az, aki beszél magyarul, aki kötődik e földhöz, aki együtt érez ezzel a néppel. Viszont az itt zajló tudományos élet miatt nagyon csalódott vagyok, egyrészt azért, mert olyan elfogadhatatlanul alacsony az egyetemi tanároknak a fizetése, nyilvánvaló, hogy ilyen feltételekkel a fiatal tehetségek nem akarnak maradni az egyetemen, bármilyen kutatási munkában. (Lehet, hogy nem vagyok pontos, akkor kérem, javítsanak ki, de amit láttam és tapasztaltam itt az elmúlt két évben, ezt a benyomást hagyta bennem.) Ez az oktatás minőségének romlásához fog vezetni. Dél-Korea azért tudott példátlanul gyorsan kimászni a nyomorúságból a japán megszállás után és a koreai háború után, pedig csak romok maradtak a régi Koreából, mert nem adtuk fel az oktatást. Nálunk azt szokták mondani: “Az oktatás a száz évre szóló nagy terv.” Az emberek a legnagyobb kincsek. Remélem, hogy a nagy tudományos hagyománnyal rendelkező Magyarország időben megtalálja a módszert, hogy el ne veszítse a tehetséges fiataljait.

Mit gondol, a nagy földrajzi távolság ellenére Magyarország és az ön országa mit tud adni egymásnak?  

A 21. század nem olyan, mint a múlt század. Bár a koronavírus elterjedése miatt nagy káoszba lépett az egész világ, az világosabb lett, hogy a földrajzi távolság nem számít olyan sokat, mint régen. Dél-Korea olyan szempontból hasonlít Magyarországhoz, hogy kicsi ország nagy hatalmak között. Gyakran került önhibáján kívül kiszolgáltatott helyzetbe, de mindig túllépett a nehézségeken és megőrizte az identitását. A múlt század közepén Korea a világ legszegényebb országainak egyike volt. Ez nem büszkeség, de én azért büszke vagyok, mert ez sokaknak reményt ad. A dél-koreai gyors fejlődés nem csupán a szerencsén múlott, nem is csak igyekvésen. Nem merem mondani, hogy Dél-Korea és Magyarország bármilyen példát tud adni egymásnak, mert teljesen másik földrészen elhelyezkedő, más feltételekkel rendelkező, két nagyon különböző országról van szó. De azt bátran tudom mondani, hogy mindkét országnak a múltból nagyon sokat lehet tanulni. Mostanában egyre erősebbé válik a gazdasági kapcsolat a két ország között, ennek csak örülök, mert ez a kapcsolat egyre közelebb fogja hozni a két országot az élet más területein is. Remélem, hogy ezáltal mindkét országnak a múltját jobban megismerhetjük, hogy előre haladhassunk.    

Melyik szembeötlő kulturális különbséggel volt a legnehezebb megbarátkoznia? 

Magával a nyelvvel. Minél többet értek magyarul, annál könnyebben tudtam kifejezni magam, és rájöttem, hogy általában olyat, amit igazságtalannak érzek, itt is úgy tartják. Amit igazságnak tartok, azt a magyarok is úgy tartják. 

Milyen a Magyarországról kialakult kép hazájában? Mennyien ismerik a magyar nyelvet és kultúrát? 

Magyarországról nem sokat tudtak a koreaiak, de a 21. század kezdetével egyre többen, egyre gyakrabban emlegetik sok minden miatt. A Nobel-díjasoktól kezdve a világhírű nagy tudósokig, tehetségekig. Nagy meglepetésként fogadják, hogy egy ilyen kis országnak milyen nagy ereje van. Budapest a legszebb európai városként híres, a koreaiak számára is egyike legkedveltebb turista célpontoknak. Az országszerte híres termálfürdőiről és a Balatonról is ismert. Iparától kezdve különleges kultúrájáról is egyre többen érdeklődnek, a magyar íróknak híres művei is egyre gyakrabban jelennek meg koreai nyelven nem másik nyelvből fordítva, hanem közvetlenül magyarból. Én magam eddig Nádas Péter Minotaurus című kötetét és József Attila Válogatott verseit fordítottam koreai nyelvre. Most Szabó Magda Abigél című regényén dolgozom. Az írónő Ajtó című regénye már olvasható koreaiul. Korábban más magyar szerzőket, például Kertész Imrét vagy Márai Sándort nem eredeti nyelvből, hanem németből fordítottak le koreaira.   

Van kedvenc helyszíne Budapesten? Esetleg kedvenc magyar étele vagy itala? 

Nagyon szeretem Budapestet. Budapest olyan ritka város, ahol az ember által létrehozott építészeti környezet tökéletesen harmonizál a természettel. Érdekes, hogy már a régi Budapestet is modern városnak építették, a történelmi emlékek és a modern kor igénye találkozik a városban. Minél több időt töltök a városban, annál több mindent ismerek meg belőle, sok érdekes, régi történetet is, amely egy-egy utca elnevezéséhez kapcsolódik. A Budai hegyeket nagyon szeretem, de a belvárosi ikonikus helyszíneket is nagyon imádom, a király palotát, a parlamentet, a bazilikát stb. A kanyargós kis utcák is mind a kedvenceim. A magyar bort nagyon szeretem!   

Milyen gyakran látogat vissza hazájába? 

2019 márciusában jöttem Magyarországra legutóbb, és azután nem tudtam hazalátogatni Koreába. A tervem nem ez volt, de a koronavírus járvány miatt nem lehetett utazni. Ahogy korábban meséltem, soha nem úgy alakult az életem, ahogy terveztem, nem is lepődöm meg, hogy csak jövőre tudok hazalátogatni, de tényleg ezt nem is sejtettem, hogy egy ilyen járvány miatt ennyi változás lesz az emberi életformában. 

Mit hiányol a legjobban szülőföldjéről? 

A szüleimet. Itt van a családom, a férjem, meg a két lányom, ha nem tartottak volna velem, akkor nem tudtam volna visszajönni Magyarországra. Elég gyakran telefonálok és videón is beszélgetek a szüleimmel, de aggódom, hogy nagyon messze vagyunk egymástól.

Mit tapasztal, egyre több az országa/kultúrája/nyelve iránt érdeklődő egyetemi hallgató? 

Tavaly meg idén is nagyon sokan jelentkeztek a koreai tanszékre. Egyre bővül a koreai szakosok száma. Már közel 250 diák tanul a koreai tanszéken (összesen BA, MA, PhD) egy évben. Szabadon választott tárgyként is egyre többen szeretnének tanulni koreaiul. Különböző okok motiválják a fiatalokat. A különleges történelem, hagyományos kultúra mellett a K-filmeket, K-popot is szokták említeni arra a kérdésre, hogy miért kezdtek el koreaiul tanulni, de leginkább az volt a legkülönösebb válasz, hogy a koreai ételt nagyon szereti valaki, ezért elkezdett érdeklődni Korea után. Nagyon vicces volt, mert soha nem találkoztam Koreában olyan diákokkal, akik az étel miatt elkezdtek tanulni egy idegen nyelvet. Talán olyan különleges a koreai étel? Magyarországon viszonylag csak későn kezdték el megismerni Koreát az emberek. Úgy látszik, hogy Koreának a gyors fejlődése, dinamikus társadalmi energiája vonzza a fiatalokat, mert a sok problémával együtt benne látják a pozitívumot sugárzó erőt.  

Mit tanácsolna azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik hezitálnak külföldi tanulmányútra menni? 

Még nem találkoztam hezitáló fiatalokkal. Általában szívesen mennek külföldre. Nézzenek körül, szerezzenek tapasztalatokat, és jöjjenek vissza.


Dr. Jin Kyoung ae-val a Mandiner készített interjút idén áprilisban, melyben további érdekességeket tudhatnak meg az ELTE Koreai Tanszék oktatójának fordítói tevékenységéről. Az említett cikk ide kattintva érhető el. 

A felhasznált kép forrása: tavolkeletiintezet.elte.hu

Következő interjú

Like
1218 Views Visits
Share it on

Comments0

Please log in to see or add a comment

Suggested Articles

ELTE-sek messzi földről

ELTE PEOPLE FROM DISTANT LANDS – AN INTERVIEW WITH DR. UCHIKAWA KAZUMI

profile photo of a member

Alumni Központ

June 01

ELTE-sek messzi földről

ELTE PEOPLE FROM DISTANT LANDS – AN INTERVIEW WITH DR. ALEKSANDER URKOM

profile photo of a member

Alumni Központ

April 12

ELTE-sek messzi földről

ELTE-sek messzi földről - dr. Batbayar Zeneemyadar

profile photo of a member

Alumni Központ

September 16