Mennyiben befolyásolta egyetem választását az, hogy felmenői az ELTE-re jártak?
Nem befolyásolt. Budapesten dolgoztam. Volt már egy gyógypedagógiai végzettségem, de szerettem volna még történelmet tanulni. Akkori munkahelyem – egy nevelőotthon – ezt nem javasolta. Ezért elmentem az Országos Széchényi Könyvtárba dolgozni. Ők javasolták a továbbtanulásomat, sőt ők hívták fel a figyelmemet az „egyéni levelező” nevű képzési módra. Ez azt jelentette, hogy egy szakon, de nappali tagozaton tanulhattam munka mellett. Ez a történelem szak volt.
Milyen egyetemi történeteket meséltek Önnek felmenői?
A nagyapám magyar-latin szakon végzett (1929/30). Papnak készült, de aztán nem lett az. Gombocz Zoltánról mesélte el, hogy a „tényleg” szó használatát ellenezte, mivel az szerinte germanizmus. Helyette a „valóban, csakugyan, igazán” szavakat ajánlotta. Egy másik történet szintén Gombocz Zoltánhoz kötődik. Nagyapám éppen kihagyta az egyik óráját (talán már a szakdolgozatán dolgozva levéltárban kutatott), s a diáktársai mesélték el neki, hogy az órán a „gőgös” szót elemezte. Nagyapám vezetékneve is ez, Gőgös Ferenc. Gombocz tanár úr azon az órán vezette le, hogy ez a szó a „gégés”-ből származik (nagy gégével rendelkezik valaki) és nem onnan, hogy valaki fönnhordja az orrát. Horváth Jánosnál pedig lekéste egy vizsgáját, de lehet, hogy Horváth Jánosnak kellett korábban elmennie. Mindenesetre az utcán futott vele össze, és a tanár úr az utcán vizsgáztatta le és írta be az indexébe az érdemjegyet. Egyik egyetemi önképzőköri elnöke Sík Sándor volt. Horváth János szemináriumára együtt járt József Attilával az 1927/28 tanév első félévében. Az ő költészetükről nagyapámtól hallottam először. Ha már szóba került a szakdolgozat. Kreskay Imre pálos rendi szerzetes-költőről írta. Felajánlották neki, hogy írja meg doktori disszertációnak ezt a témát. Nagyapám azonban szegény családból származott, nem volt pénze a doktori díjának megfizetésére.
Mi az ami legjobban megfogta ezekben a történetekben?
A magyar nyelv ápolása, szakszerűség, tények tisztelete (Gombocz Zoltán); emberség (Horváth János, Sík Sándor); a költészet szeretete (Sík Sándor, József Attila).
Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
Az ELTE-n három oklevelet szereztem, mindhármat a BTK-n. A már említett történelem szakot 1988-ban. Ennek a szaknak a negyedik évfolyamán mind a munkahelyemtől, mind az egyetemtől engedélyt kaptam, hogy egyéni levelező formában (gyakorlatilag nappali tagozaton) a következő évtől török szakra is járhassak. Ebből 1992-ben diplomáztam. A szociológia szakot (már tanárként), ezen belül a társadalomismeret és kisebbségszociológia szakirányt esti tagozaton végeztem el 2001-ben.
Miért szeretett az egyetemre járni?
Kiváló tanároktól tanulhattam, szerettem az előadásokra, szemináriumokra járni. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány nevet. Mócsy András, (sajnos Komoróczy Géza abban az évben külföldön kutatott), Gaál Ernő, Adamik Tamás, Szögi László, Magyar István Lénárd, Bácskai Vera, Fügedi Erik, Solymosi László, Gergely András, Szabad György, Kun Miklós, Palotás Emil, Balogh Sándor, Diószegi István – a történelem szakon.
Káldy-Nagy Gyula, Dávid Géza, Ecsedy Ildikó – török szak
Székelyi Mária, Somlai Péter, Csepeli György, Bíró Judit, Örkény Antal, Dessewffy Tibor, Kende Gábor – szociológia
Írja meg egy emlékezetes történetét hallgató korából!
A történelem segédtudományai nevű tantárgyból vizsgáztunk Szögi Lászlónál – egy kocsmában. Először vizsgáztunk, teljes komolysággal (és ez itt most nem irónia), de utána kedélyesen beszélgettünk jó hangulatban. Adamik Tamás (diákoknak egymás közt csak az Isteni Adamik) csoportunknak latin nyelvből az előírt másfél év után plusz fél évet tartott, mert annyira szorgalmas, jó tanulónak tartott minket. Egyetemes történelem XX. század-ból - vizsga. Elmondtam a tételemet, majd vizsgán kívül, vagyis a válaszom nem tartozik bele az érdemjegybe, megkérdezte az egyik tanár, hogy hallottam-e Katyn-ról. (Ez rendszerváltás előtti vizsga!) Mondtam, hogy igen. (Nem tudom honnan ismertem a történetet. Egy-két szamizdat megfordult a kezemben – nagyon kevés sajnos, lehet, hogy onnan.) Mit gondolok, ki tette? – volt a következő kérdés. Válaszoltam, bólintottak, láttam, hogy örültek, hogy erről is van tudomásom.
Szociológia szakon pedig két, néhány napos tanulmányút volt felejthetetlen. Akkor már nem nappali tagozaton, hanem estin tanultam. S nekünk, estiseknek szervezték! A cigány kisebbség helyzetét tanulmányoztuk Csenyétén és Verpeléten tanáraink, Székelyi Mária, Örkény Antal és Csepeli György útmutatása alapján. 
A képen nem látható Örkény Antal, de még egy oktatónk, Ladányi János igen Csepeli György és Székelyi Mária mellett. Én magam a második sorban, fehér blúzban vagyok látható. Szanticskán volt a szállásunk.
Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?
Ne megúszni akarjanak egy-egy vizsgát, válasszák a legjobb tanárokat még akkor is, ha ő egyben a legszigorúbbak közé tartozik is. Amit tudásban, módszerben kaphatnak tőlük, minden vizsgadrukkot megér. Őrizzék az egyetemek függetlenségét. Igaz, hogy én már az 1980-as évek vége felé jártam a történelem szakra, de egyetlen tanárom sem a ’szocializmus’ szellemében tanított. Tényeket, nem szólamokat igyekeztek átadni az órán. Ne engedjék, hogy a mindenkori hatalom a saját szolgájává tegye az egyetemüket.
Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?
Minden tanulmányom azt szolgálta, hogy jobb tanár legyek. Mindazt, amit tanultam, szinte minden órámon hasznosítani tudtam. Akár történelmi összefüggések, akár társadalomtörténet, akár a kisebbségek helyzete (helyzetének okai) kerültek szóba.
ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
A nappali tagozaton munka mellett végeztem el a történelem és török szakot, ezért nem kellett, hogy bárki segítsen álláskeresésben. Amikor az egyik gimnáziumot, ahol tanítottam, a önkormányzat bezáratta, saját magamnak kerestem állást. Felütöttem a telefonkönyvet és végighívtam az iskolákat, hogy megkérdezzem, hol keresnek tanárt. Saját magamnak találtam. Akkor még nem a Klikk-en keresztül történt az elhelyezkedés, önállóak voltak az iskolák.
Egy eset azért idetartozik. Talán az 1990-es évek végén, a 2000 évek elején történhetett. Minimum 10 évvel azután, hogy történelemből diplomáztam. A könyvheti sátraknál rám köszönt valaki. Én észre sem vettem. Kun Miklós volt. Nem gondoltam, hogy emlékszik rám az egyetemről, hogy tudja, hogy ki vagyok. És mégis. Hogy vagyok, mit csinálok stb. Elmondtam, hogy az iskolát, ahol dolgozom, lehet, hogy be fogják zárni. Erre ő megadta a telefonszámát, ha szükségem van rá, hívjam, segít. Nem hívtam, de jól esett, hogy segítséget ajánlott föl.
Az ELTE Alumni családfák előző interjúja itt olvasható. Az interjúsorozat hamarosan folytatódik, hogy megtudhassa, ki a következő kérjük figyelje az Alumni Híreket!
Amennyiben Ön is érintett és kedvet kapott generációs kérdőívünk kitöltéséhez, itt teheti meg.
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles