Mennyiben befolyásolta egyetem választását az, hogy felmenői az ELTE-re jártak?
Elsődlegesen inkább azt tartottam szem előtt, hogy mivel szeretnék foglalkozni, ehhez milyen képesítésre van szükség és hol tudom ezt – a lakóhelyemhez lehetőleg legközelebb lévő felsőoktatási intézményben –megszerezni. Ez azért volt fontos szempont a számomra, mert gimnáziumi tanulmányaim befejezése óta dolgozom, így a felsőoktatási tanulmányaimat mindig munka mellett végeztem. Először mindig a képzés, annak tematikája fogott meg, és számomra másodlagos szempont volt a képzést indító intézmény neve. Azt hiszem, a korrekt válasz úgy hangzik, hogy az első diplomám megszerzésének helyszíne teljesen esetlegesen alakult, a másodiknál pedig - egy másik intézményből átjelentkezve – személyes tapasztalok alapján választottam az ELTE-t, hiszen akkor már hat éve itt is dolgoztam.
Milyen egyetemi történeteket meséltek Önnek felmenői?
Rengeteg történetet hallottam, és mindig érdeklődéssel hallgattam ezeket. Akár előadásokról, vizsgákról szóltak, akár munkahelyi körülményekről, a munkakapcsolatokhoz kötődő élményekről meséltek. Nehéz lenne egy-egy történetet kiemelni a sokból, ezért inkább az egyetemhez fűződő viszonyukról beszélnék.
A szüleim mindketten az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára jártak. Édesapám, Rácz Lajos később itt lett oktató, majd huzamos ideig az Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszéket vezette. Édesanyám, Ónodi Irén a közigazgatásban dolgozott, először kutatóintézetben, majd a rendszerváltás után a Munkaügyi Minisztériumban, illetve ennek utódminisztériumaiban tevékenykedett. Ő egyébként könyvtárosi szakképesítése megszerzését követően, két ELTE Karon is végzett tanulmányokat. A Bölcsészettudományi Kar magyar irodalom és történelem szakáról jelentkezett át másodév végén a jogi karra. A szüleim 1972-ben, illetve 1973-ban végeztek, és a diploma megszerzését követően két teljesen eltérő szakmai életutat jártak be. Az egyetemmel kapcsolatos élményeik, tapasztalataik is különbözőek, habár azonos időszakban végezték a tanulmányaikat.
Édesapám nappali tagozaton járt az egyetemre, Édesanyám pedig munka mellett, esti tagozaton tanult. Édesanyám elmondása szerint ebben a képzési formában nehéz volt a jogi tanulmányokat folytatni, heti három alkalommal munka után zajlottak az előadások, amelyeket meglehetősen változó minőségű előadók tartottak. Azonban ma is szívesen emlékszik vissza Brósz Róbertre, a római jog professzorára, előadásait gyakran emlegeti. Rajta kívül Schmidt Péter államjogi előadásait és Mádl Ferenc professzor nemzetközi magánjogi előadásait tartja emlékezetesnek. Az esti tagozaton nem volt lehetőség a hagyományos értelemben vett egyetemi hallgatói közösség kialakulására. A rendszerváltást követően az egyetemen megszerzett jogi tudás egy jelentős része elavulttá vált, és a gyakorlati pályán önképzéssel a jogi ismereteket szinte újra meg kellett tanulni.
Édesanyám keresztapja is itt végzett, 1925-ben szintén a jogi karon, akkor még egyetemünket Pázmány Péter Tudományegyetemnek hívták. Legendás nevekkel teli indexét időnként elővesszük, és újra megnézzük, milyen értékeléseket adtak neki a „nagyok”. Olyan jogász mesterektől tanulhatott, mint Grosschmid Béni, Angyal Pál, Magyary Zoltán, Kmetty Károly.
Édesapám számára nagyon emlékezetes a tanulmányai alatt kezdődött demonstrátori tevékenysége a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéken. Itt lehetősége nyílt arra, hogy belekóstoljon a tudományos munkába a Tanszék mellett működő diákkör keretében. Ez is motiválta, hogy a diploma megszerzése után a tudományos pályán helyezkedett el a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében. Édesanyám egyébként ugyanitt volt könyvtáros, majd könyvtárvezető, és itt ismerkedtek meg. Diákéveiben meghatározóak voltak a Vékás Lajos professzor igazgatósága alatt működő fiúkollégiumban eltöltött évek. Ez a mostani Hotel Peregrinus ház elődjében működött. A koedukáció akkor még elképzelhetetlen volt. Mint kollégisták egy nagyon szoros kapcsolatban élő kis közösséget alkottak, egymást kölcsönösen és önzetlenül segítették, összetartásuk és barátságaik a későbbiekben is meghatározóak voltak.
A végzés utáni első őszi félévben már taníthatott, szemináriumi csoportokat vezetett, később előadásokat is bíztak rá. Nagy váltás volt a szakmai pályán, amikor 1996-ban az Egyetemes Állam- és Jogtörténet Tanszék vezetőjévé nevezték ki, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott.
Mi az ami legjobban megfogta ezekben a történetekben?
Mindegyikből kiérezhető volt az itt oktatók rendkívül magas fokú elkötelezettsége választott tudományterületük iránt. Olyan szakemberek rajzolódtak ki a történetekből, akik nagyon igényesek voltak nem csak hallgatóikkal, de saját magukkal szemben is aziránt, hogy a jogtudományt nagyon magas szinten műveljék. Folyamatosan kutatták a saját szakterületüket, hogy abban minél jobban elmélyülhessenek, és szerteágazó tudásra tegyenek szert egy adott jogterületen belül. Kiérezhető volt ugyanakkor az is, hogy az itt oktatók egy erős közösségi szellemben működtek, amely összetartást, egymásért kiállást is sugallt, és mindenképp megtartó erőnek tűnt.
Ön melyik karon (karokon)/szakon (szakokon) szerzett oklevelet?
2002-ben az akkor még főiskolai karként létező Tanárképzőn szereztem művelődésszervező diplomát. Ugyanebben az évben kezdtem el az Állam- és Jogtudományi Karon dolgozni, a Tudományszervezési Csoport munkatársaként. A konferenciák, könyvbemutatók során kollégáimtól hallott előadások arra inspiráltak, hogy jogi tanulmányokba kezdjek. 2016-ban szereztem jogász diplomát az Állam- és Jogtudományi Karon, ahol most PhD tanulmányokat is folytatok.
Milyennek ítélte meg az egyetemi életet?
A helyzetem talán speciálisnak tekinthető abból a szempontból, hogy levelező tagozaton végeztem a tanulmányaimat. Így a hagyományos egyetemi létforma az én számomra ismeretlen. Ugyanakkor mivel az egyetemen dolgozom, mégis a mindennapjaim részét képezi. Mezey Barna egykori rektor úr mondta egyszer – ha jól emlékszem – egy előadásában, hogy az egyetemi lét egy életforma. Ezt minden nap megtapasztalom itt az egyetemen.
Számomra mindig különleges alkalmat jelentett kiszakadni a munkából, a hétköznapokból és a tanulmányokra koncentrálni. A főiskolás éveim alatt kinyílt előttem a világ, új nézőpontokra, új tapasztalásokra tettem szert. A jogi egyetemi évek elején már nagyon korán rátaláltam az engem érdeklő szakterületre, és az egyetem sok lehetőséget biztosított az ebben való elmélyülésre. Életre szóló élményeket és emberi kapcsolatokat adott a demonstrátori, illetve a tudományos diákköri munka, a sikeres részvétel az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Nem sajnáltam azt az időt, amit a szabadidőmből követeltek ezek a tevékenységek, bár nem tagadom, hogy sok áldozattal is jártak.
Miért szeretett az egyetemre járni?
Kiapadhatatlan tudásforrásnak éreztem ezt a helyet, ahol olyan emberektől tanulhattam, akiket nagyon tiszteltem. Az előadások után mindig volt lehetőségünk kérdéseket feltenni, és ezek előrevivő vitákat is generáltak. Sok lehetőség adódott tanórákon kívüli tudományos programokon való részvételre. Egy-egy tudományos diákköri ülés vagy egyéb, szakmai előadás során új távlatok nyílhattak az érdeklődő hallgatók előtt. A levelezős hallgatói közösséget egy olyan összetartó közegnek ismertem meg, akik hasonló élethelyzetükből adódva segítették egymást a tanulmányaikban, szívesen osztottak meg ehhez kapcsolódóan információkat.
Mit tanácsol a mai egyetemistáknak?
Egy klasszikust idéznék: tanulni, tanulni, tanulni! De viccen kívül azt gondolom, hogy a tudás azon kevés dolgok egyike, amit nem vehetnek el tőlünk. A Karunkon működő Mentorprogram keretében foglalkozom első éves joghallgatókkal és segítem az egyetemi életbe való beilleszkedésüket. Minden év elején beszélgetünk arról, hogy nagy váltás ez az életükben, de a tanulás által jelentett kötöttségeket leszámítva, nagy valószínűséggel soha nem lesznek olyan szabadok, mint ebben az öt évben. A szabadsággal azonban jól kell tudni bánni, és meg kell tanulni, hogy mit kezdjünk vele. Biztatok mindenkit arra, hogy lehetőség szerint már az egyetemi évei alatt próbálja megtalálni azt a szakterületet, ami a legjobban érdekli, és használja ki maximálisan az egyetem által nyújtott lehetőségeket arra, hogy abban minél jobban elmélyüljön. Időt kell fordítani az egyetemi időszak alatt kialakítható emberi kapcsolatokra, építeni és működtetni azokat, mert olyan barátokra, társakra lelhetnek a közös megpróbáltatások során, akikkel életre szóló közösséget ápolhatnak. Érdemes minél nagyobb mértékben részt venni azokban az egyetemi programokban, amelyek a tanórákon kívül szerveződnek, lehet, hogy ott találunk rá egy minket érdeklő témára. Mindenképp javaslom, hogy töltsenek el egy fél évet vagy akár egy egész tanévet is külföldön, és szerezzenek ott is minél több tapasztalatot. És mindezek mellett, természetesen, ne felejtsenek el élni! Szánjanak mindig időt magukra is, legyen hobbijuk, sportoljanak, és tanuljanak meg egy jó relaxációs technikát a vizsgaidőszak nehézségeinek megkönnyítéséhez.
Tervez-e további tanulmányokat az ELTE-n?
Jelenleg is hallgató vagyok az ELTE-n, az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolában folytatok PhD tanulmányokat a büntető eljárásjog területén, témavezetőm Erdei Árpád professzor úr.
Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelen szakmáját választja?
Kezdeti érdeklődésem a színház és az irodalom világa felé indított el. Színházi rendezőként szerettem volna dolgozni, illetve ha akkor kicsit több ismeretem lett volna a dramaturgiáról, akkor bizonyosan elgondolkodom azon is. A kultúra, a színház, az irodalom és egyáltalán a művészetek szeretete a mai napig megmaradt a számomra, ez az ami kikapcsol, mondhatom azt is, hogy ez a hobbim. Hiány- vagy csalódottság érzetem ezzel kapcsolatosan azért nincs, mert ezeket a területeket így lehetőségem van más szemmel nézni. Biztosan egész máshogy ülnék be egy színházi előadásra vagy irodalmi estre, ha ez lenne a szakmám.
ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki/mi segítette karrierjét?
Nem hagyományos utat jártam be ezen a területen. Az érettségi után színházrendezői pályára készülve, az ELTE Bölcsészettudományi Karára, magyar irodalom szakra felvételiztem, eredménytelenül. Ez meglehetősen elkedvetlenített. A Tanárképző Főiskolára sok év kihagyás után jelentkeztem, és a köztes időben idegenforgalmi képesítéseket és több nyelvvizsgát is szereztem, és utazásszervezőként dolgoztam. De az idegenforgalomban eltöltött tíz év alatt elfogytak a kihívások, és elkezdtem valami másban gondolkodni.
Ekkor jelentkeztem a Tanárképző Főiskolára, művelődésszervező szakra. A főiskola ideje alatt még mindig idegenforgalomban dolgoztam, de a diploma megszerzése után már határozottan éreztem, hogy váltani szeretnék, bár nagyon konkrét elképzelésem nem volt. Az Állam- és Jogtudományi Kar akkori nemzetközi dékánhelyettese, az Alkotmányjogi Tanszék egykori vezetője, Dezső Márta professzor asszony, aki még gyerekkoromból ismert, egy közös ismerőstől hallotta, hogy más munkát keresek. Ő keresett meg azzal, hogy az Állam- és Jogtudományi Kar szervezői feladatokra munkatársat keres. A felvételi beszélgetésen kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak a jelen lévőkkel, és én megtiszteltetésnek éreztem, hogy az alma materben dolgozhatom. Neki köszönhetem tehát, hogy ide kerültem és mivel a munkaterületem gyakran kapcsolódott össze a Nemzetközi Iroda területével, professzor asszonnyal az együttműködésünk és kiváló emberi kapcsolatunk mindvégig megmaradt.
Kezdetben a Tudományszervezési Csoportnál dolgoztam, majd az idő előrehaladtával, és a jogi tanulmányaim elvégzésével a Dékáni Hivatal helyettes vezetőjévé neveztek ki. Sokan segítették előrehaladásomat és a munkámat, sikerült jó kapcsolatokat kialakítanom. Mindenképp megemlíteném Mezey Barna egykori dékán és rektor urat, Takács Péter egyetemi tanárt, aki a tudományos ügyekért felelős dékánhelyettese volt a Karnak amikor idekerültem, és az ő közvetlen irányítása alatt dolgozhattam. Meghatározó részei az életemnek azok az évek, amelyeket Király Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, egykori dékán mellett tölthettem el. Nem csak szakmailag, de emberileg is nagyon sokat tanultam tőle, és tulajdonságai példamutató értékkel bírnak a számomra. Sokszor eszembe jut egy-egy fontos mondata, amit a különböző helyzetekben iránymutatásként vagy akár csak megjegyzésként mondott nekem.
Említettem korábban egyetemi kollégáimat, akik mind inspirálóak a számomra. Sok projektben sokféle emberrel dolgozom együtt, és mindig hatunk egymásra valamilyen módon. Szerencsésnek érzem magam, mert a Dékáni Hivatalban egy olyan jó és támogató emberi közösség vár minden nap, ahová örömmel érkezem meg reggelente. Számomra a mai napig megtiszteltetés ezek között a falak között dolgozni, és mindig örülök azoknak az új feladatoknak, kihívásoknak, melyeket az alma mater tartogat a számomra.
Mennyiben tudta/tudja hasznosítani tanulmányait jelenlegi munkahelyén?
A megszerzett diplomáim egyértelműen a hasznomra válnak a munkám során. A két diploma szerencsés kombinációnak bizonyul azon a területen, ahol dolgozom. Feladataim közé tartozik többek között, hogy részt veszek a határon túli magyar anyanyelvű joghallgatók nyári egyeteme szakmai programjának összeállításában. Koordinálom a Kar megjelenéseit és szakmai programjainak összeállítását különböző tudományos eseményeken, többek között a Kutatók Éjszakája, illetve az ELTEFeszt rendezvényein. Sok kommunikációs feladat tartozik hozzám, a Kar eseményeinek, mindennapi életének közvetítése során mindig segítséget jelent az, hogy rendelkezem jogi háttértudással is. A munkám meglehetősen igényli a kreatív hozzáállást, ötleteket, ezen a téren is hasznomra válik mindkét diplomám. A már említett Mentorprogramban dolgozom egy első éves joghallgatókból álló csoporttal. Mivel ez a kezdeményezés az ő egyetemi hallgatói életbe való beilleszkedésüket szolgálja, mindenképp hasznosabban tudom ezt a munkát úgy végezni, hogy már végigjártam az előttük álló utat, és a tapasztalataimmal tudom őket segíteni.
Az interjúsorozat hamarosan folytatódik, hogy megtudhassa, ki a következő kérjük figyelje az Alumni Híreket!
Amennyiben Ön is érintett és kedvet kapott generációs kérdőívünk kitöltéséhez, itt teheti meg.
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles