Kozmutza Flóra lánya, Illyés Mária vendégül látta Papp Gabriella dékánt, Perlusz Andrea dékánhelyettest, Bolla Veronikát, a GYOPSZI intézetigazgatóját és Gerebenné Várbíró Katalint, akik a látogatás során nem csak a hagyatékba pillanthattak be, hanem Illyés Gyuláné gazdag és tartalmas életébe is a családi képek és történetek alapján.
Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra gyógypedagógusként, pszichológusként és pedagógusként is dolgozott, állandó munkahelye 1980-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola (ill. jogutód intézménye) volt, ahol az intézmény első női oktatójaként és később igazgatójaként is tevékenykedett. A gyógypedagógiai pszichológia területén hagyott hátra jelentős életművet, amelynek létrehozásában széleskörű felkészültsége, rendkívüli teherbírása és együttműködésre hajló természete nagyban segítette.
1932-ben az ELTE jogelődjén szerzett tanári oklevelet magyar–francia–német szakon, majd 1934-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán gyógypedagógiai tanári oklevelet kapott. Már hallgató korában, később díjtalan gyakornokként dolgozott Szondi Lipót mellett a Kórtani és Gyógytani Laboratóriumban, részt vett az ösztöndiagnosztikai teszthez szükséges vizsgálatok végzésében, családfakutatásban, ikervizsgálatokban. tanított a siketek iskolájában és az értelmi fogyatékos gyermekek nevelőintézetében. Állandó munkahelye 1980-ban történt nyugdíjba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola (ill. jogutód intézménye) volt.
1938-tól 5 éven át a Viharsarokban lévő Doboz községben a parasztság legszegényebb rétegének gyermekei körében végzett vizsgálatokat annak megválaszolására, hogy a táplálkozás miképpen befolyásolja értelmi-érzelmi fejlődésüket. 1945–46-ban a sérült Alkotás utcai főiskolai épület helyreállításában vett részt, majd kidolgozta a főiskola új szervezeti és működési szabályzatát.
Felismerte a felnőtt értelmi fogyatékos emberek foglalkoztatásának fontosságát, és Polgárdi-Tekerespusztán sikerült rehabilitációs intézetet létrehoznia, ahol végzős főiskolai hallgatók vállalták az induló gyógypedagógiai munkát. Hangoztatta, hogy a fogyatékos embereknek születéstől a halálig van szükségük gyógypedagógiai segítségre, a főiskolán logopédiai óvodai csoportot indított. Talán a legjelentősebb alkotása az 1968-ban megjelent Gyógypedagógiai pszichológia című könyv, melyet ő szerkesztett és három közvetlen munkatársával ő is írt. A külföldi összevetésben is kiemelkedőnek ítélt munka rendszerbe foglalta a fogyatékos személyekre irányuló kutatásokat és ismereteket.
Kozmutza Flóra férje, az író Illyés Gyula mellett is aktív szerepet vállalt. Ő gépelte férje kéziratait és tartotta a kapcsolatot a szerkesztőkkel, kiadókkal. Ő volt József Attila Flóra-verseinek ihletője is.
Születésének 110. és halálának 20. évfordulója alkalmából Lányiné Engelmayer Ágnes írt életéről és szakmai tevékenységéről a Gyógypedagógiai Szemlében.
Comments0
Please log in to see or add a comment
Suggested Articles