Alumni évfordulók

1868-ban 150 éve született Gábor Ignác irodalomtörténész, műfordító. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és a párizsi Sorbonne-on végezte. 1909-ben létrehozta és öt éven át vezette a Vándordiák Egyesületet (turistaegyesület), szerkesztette a Vándordiák Évkönyvet. Az első világháború idején diákszociális akciókat irányított. 1918–19-ben megindította és szerkesztette a Forradalmi Könyvtár c. sorozatot. Verstani tárgyú munkái élénk vitákat váltottak ki. Több költői munkát, köztük az ó-izlandi Edda-dalokat és héber költők műveit fordította magyarra. Fordított még szanszkritból (pl. Mritsakatika c. dráma), hollandból (Multatuli), franciából és olaszból is. Bánóczi Józseffel együtt szerkesztette a Népszerű Zsidó Könyvtár c. sorozatot. E sorozat részeként jelent meg az 1920-as évek elején a humanizmus korának itáliai zsidó költõjérõl, Manoellóról (Imánuel Haromí) írt monográfiája. Negyvenéves korában, 1908-ban vették fel a Reform páholyba, később a Március, majd a Világosság páholy munkájában vett részt.

1968-ban 50 éve hunyt el Hamvas Béla Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros. Hamvas Béla a XX. század kimagasló magyar gondolkodója, írója, regényírója, esszéistája volt. 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója volt, emellett zeneelméleti előadásokat látogatott, sőt alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. Hamvas Béla a XX. század kimagasló magyar gondolkodója, írója, regényírója, esszéistája. Hatalmas műveltségének és átfogó szemléletének látóterében foglalkozott a művészetelmélet és kultúrtörténet kérdéseivel, társadalmi és filozófiai kérdésekkel egyaránt. Életművének középpontjába azonban az emberi lét és élet alapkérdéseit, az ember végső önazonosságára vonatkozó örök kérdéseket, valamint az ezekre megfogalmazott válaszokat állította – akkor is, amikor az ősi szellemi hagyományokról és művészetekről írta magával ragadó és gyönyörűen megformált esszéit, de akkor is, amikor regényeit, elbeszéléseit vagy filozófiai tanulmányait fogalmazta. Az 1950-es évek elején született Karnevál című regényében a következőképp indítja el a cselekmények hatalmas folyamát: „Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie? Nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?” – Ezt kutatva járta be és – ami még lényegesebb – emelte önmagába, miként maga mondja: „ötezer év bölcsességét”, az ősi keleti és nyugati kultúrák szellemi örökségétől egészen napjainkig – mégpedig olyan egyetemes orientációval és átfogó szemlélettel, olyan írói színvonalon bontva ki mindezt, amely valóban kivételesnek mondható. 1935-ben Kerényi Károly és Hamvas Béla alapították a Sziget-kört. Emlékére 2018 október 26. és 27. között konferenciát szerveztek. 

1968-ban 50 éve hunyt el Kiss Árpád  Kossuth-díjas kémikus, botanikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.  A Sárospataki Református Kollégium elvégzése után a Budapesti Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Az 1912/1913-as tanévben vegyészhallgatóként az egyetem III. számú Kémiai Intézetének gyakornoka volt Buchböck Gusztáv mellett. Kiemelkedő jelentőségű fizikai kémiai munkássága a reakciókinetika, elektrokémia és spektroszkópia számos területére kiterjedt. Közel négy évtizeden keresztül volt a szegedi tudományegyetemen folyó kémiai oktatás és kutatás meghatározó alakja. 1943-ban a londoni Faraday Társaság (Faraday Society), 1945-ben a Német Fizikokémiai Bunsen Társaság (Deutsche Bunsengesellschaft für Physikalische Chemie) és az Amerikai Kémiai Társaság (American Chemical Society), 1949-ben a Francia Kémiai Társaság (Société chimique de France) is tagjai sorába emelte.

1818. március 20-án 100 éve született Lenhossék József  magyar orvos, anatómus, antropológus. 1833-ban beiratkozott a Pesti Egyetem bölcsészettudományi karára, 1836 után pedig az orvostudományi kar hallgatója volt. 1841-ben avatták orvosdoktorrá avatták A magyarországi anatómia korai, 19. századi korszakának jelentős alakja, a mikroszkópos szövettani vizsgálatok, valamint a szervezet életfolyamatainak morfológiai összefüggéseit feltáró funkcionális anatómia iskolateremtő egyénisége volt. Számottevő eredményeket ért el a központi idegrendszer bonctani leírása, az agytörzsi hálózatos állomány felfedezése terén. 1859-től 1888-ig a pesti, majd budapesti egyetem bonctani tanszékének egyetemi tanára, anatómiai intézetének igazgatója volt. Munkássága hasonlóképpen jelentős a fizikai antropológia számára, nevéhez fűződik a hazai koponyatani (kraniológiai) vizsgálatok tudományos alapokra helyezése.

1968. július 6. Proszt János magyar kémikus, vegyészmérnök, a kémiai tudomány doktora. 1909-ben a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett. A Budapesti Tudományegyetemen, illetve 1911–1912-ben a Berlini Egyetemen tanult kémiát, fizikát és matematikát. Budapesten szerzett bölcsészdoktori oklevelet 1913-ban. Főként fizikai és analitikai kémiával foglalkozott, vizsgálatai elsősorban az elektrokinetikus jelenségek és a binérrendszerek egyensúlyának kérdéseire irányultak. Magyarországon az elsők között kezdett el polarográfiai kutatásokat végezni, Paulik Jenővel eljárást dolgoztak ki a polarográfiás áram deriválására. Behatóan tanulmányozta a szilikon-előállítás problémáit, ezen a téren több szabadalom fűződik a nevéhez (például Grignard-reakció alkalmazása). A kémia tudománytörténetével is foglalkozott.

1818. július 1-én, 200 éve született a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja, „az anyák megmentője”, az ELTE alumnusa. Semmelweis Ignác a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban és a budai Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte el középiskolai tanulmányait, majd 1837 őszén a bécsi jogi fakultáson kezdte meg egyetemi éveit, ám még abban a tanévben átiratkozott az orvosi karra. 1839 és 1841 között a Mária Terézia által megszüntetett jezsuiták kolostorába telepített Pesti Királyi Tudományegyetem másod-harmad éves hallgatója volt. Rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló II. számú klinikán, mint az orvosokén. A klórmész-oldatos kézmosást Semmelweis antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Felfedezését még abban az évben közzétette. Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is (ami könyékig, körömkefével végrehajtott, negyedórás procedúra volt). Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, a statisztikai bizonyítékokat pedig egyszerűen komolytalannak tartották. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (amit ő nem is használt) sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre. Az 1848-as év tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lett a bécsi forradalmi Nemzeti Gárdának, de eközben folyamatosan gyakorolta hivatását is. A kormány 2017 novemberében nyilvánította az idei esztendőt Semmelweis Ignác-emlékévvé, hogy születésének 200. évfordulóján méltó módon emlékezzen meg. 

Az összeállítás a teljesség igényére való törekvéssel készült, az Alumni Arcképcsarnok anyaga nyomán. Örömmel fogadunk minden észrevételt az almamater@alumni.elte.hu e-mail címen.

ELTE Alumni