10 év, 10 kérdés Tompos Krisztinával - Alumni interjú

Az ELTE néprajz szakának 10 éves évfordulója alkalmából mesélnek az itt végzettek arról, milyenek voltak az egyetemi éveik, mit csinálnak most és hogy mit ad a szakmai életükhöz a szakon elsajátított néprajzi tudás. Az alábbi interjút és a sorozatot az ELTE néprajz blogjának szerkesztője, Prikler Szilvia, az Irodalomtudományi Doktori Iskola doktorandusza készítette Tompos Krisztinával.

1. Rövid bemutatkozás

Tompos Krisztina vagyok. Egy kis Veszprém megyei faluból, Nemesgulácsról származom. Részben innen is indult néprajzi érdeklődésem, hiszen nagyszüleimtől, dédnagymamámtól sok történetet hallottam a „régi időkről”, a falusi élet számomra már ismeretlen mindennapjairól. A néptáncos közeg is ebbe az irányba terelt, így 2008-ban jelentkeztem az ELTE néprajz szakára.

2. Mesélj egy kicsit a szakmai életutadról! 

2008-ban lettem az ELTE BTK Néprajzi Intézet hallgatója. Először alap-, majd mesterszakos diplomát szereztem, ezután pedig jelentkeztem a doktori képzésre. Jelenleg abszolvált doktori hallgatóként a disszertációmon dolgozom. A szakmai munkám, a gyakorlati tapasztalatszerzés már az egyetemi évek alatt kezdetét vette, a kötelező szakmai gyakorlatok mellett többször vettem részt különböző kutatótáborokban, gyűjtőutakon. Ezek mind hasznos tapasztalatnak bizonyultak a későbbi munkám során. Az első, hosszabb távú szakmai pozíciómat 2015-ben kaptam meg, ekkor – még a doktori képzés mellett – félállásban dolgoztam Budaörsön a Jakob Bleyer Heimatmuseum múzeumpedagógusaként. A múzeumpedagógiai foglalkozások megtartása mellett muzeológusi feladatokat is elláttam, és a programszervezésben, valamint az intézmény online kommunikációjában is részt vettem. 2016-ban jelentkeztem a Petőfi Sándor Program ösztöndíjára, amit elnyertem, így 2016 szeptemberétől 2017 júniusáig Déván, a Szent Ferenc Alapítványnál tevékenykedtem.

Elsősorban néptánc foglalkozásokat tartottam az Alapítványnál élő gyerekeknek, de néprajzi tapasztalataimat is kamatoztatni tudtam. Ezt követően folytattam doktori tanulmányaimat. 2018 szeptemberében jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor Programra, aminek ösztöndíjasaként 2018 őszétől 2019 májusáig az Egyesült Királyságban, Southend-on-Sea városában közösségszervezőként dolgozhattam. Az itt végzett munkám is sokrétű volt: a gyerekeknek és felnőtteknek tartott néptánc- és jeles napi alkalmak mellett pályázatírással, online kommunikációval és programszervezéssel is foglalkoztam. A Southend-en töltött majdnem egy év egyik legnagyobb eredményeként 2019 májusában megszerveztük az első Southendi Magyar Fesztivált. Az Egyesült Királyságból visszatérve a doktori mellett rövidebb szakmai projektekben vettem részt, például tanulmányírással és kiadványszerkesztéssel is foglalkoztam.  

3. Melyik intézményben dolgozol jelenleg?

A 2020-as év elején jelentkeztem egy projektmunkatársi állásra a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, ahova nagy örömömre fel is vettek. A járványhelyzet miatt csak késve indulhatott A “létező szocializmus” életvilágai című, az 1980-as évek vidéki magyar falvait középpontba állító projekt, amelyben kutatóként 2020 szeptembere óta dolgozom. 

4. Milyen munkakörben dolgozol? Melyek a főbb feladataid?

Projektmunkatársként a Skanzen új, a 80-as évek vidéki Magyarországát, és annak változásait vizsgáló kutatásában dolgozom, de emellett más múzeumi munkákba is bevonnak minket, legyen szó tárgyak leltározásáról, vagy blogírásról. Ennek köszönhetően többféle munkafolyamatba beleláthatok, ami szakmai szempontból nagyon hasznos és tanulságos.

5. A tudományos néprajzi kutatás mennyire van jelen mindennapjaidban?

Úgy gondolom, hogy a néprajz szak nem csak egyetemi diplomát ad, de egyfajta látásmódot is. Erősíti a másokra való odafigyelés képességét és segít a jelenségeket a maguk összetettségében, sokszínűségében szemlélni. Ilyen értelemben a néprajz átszövi a mindennapjaimat, hiszen az alapvető hozzáállásomat határozza meg.

Kíváncsi a többi 5 kérdésre és válaszra? A teljes interjú az ELTE Néprajz blogján megtekinthető. 

A fotó forrása: elteneprajz.blog