„Senki ne hagyja magát eltántorítani, csak mert bölcsész” – Interjú Faludi Lindával, a Nokia technical project managerével

Faludi Linda jelenleg a Nokiánál technical project manager, de ezt megelőzően kommunikációs mesterfokozattal helyezkedett el technical-writerként.  Hogy mi is az a – magyar fordításban – műszaki szakszöveg-író, és hogyan kapcsolódik össze benne az IT a kommunikációval – erről mesélt nekünk Linda az előadáson, illetve az azt követő interjúban a Műhely kávézóban.

Két mesterszakot is elvégeztél az ELTE-n. Egyszerre csináltad ezt a kettőt? Milyen tapasztalatokat szereztél?

Igen, angol, illetve kommunikáció szakra is jártam, egyszerre. De az az igazság, hogy csak pozitíve sztereotip dolgokat tudok mondani. Nagyon élveztem az itt töltött időt, szórakoztató, jó időszak volt. Illetve az angol-kommunikáció szakot nagyon jó kombinációnak tartottam.

Volt valami konkrét oka, amiért pont erre a kettőre esett a választásod?

Az angol szakot egyértelműen az angol nyelv iránti szerelmem miatt választottam, de az angoltudás abban is óriási segítséget nyújtott, hogy a kommunikációelméleti témákban mélyebbre tudjak ásni, és ezekhez szakirodalmakat olvassak. Meg persze, általában is hasznos volt angolul beszélni, ahogy ma is.

Vannak esetleg olyan konkrét ELTE-s élményeid, amiket ki tudnál emelni?

Igen, több is. Almási Miklós szemináriumaira járni egy reveláció volt; teljesen átformálta azt, ahogy egy filmet, vagy egy bármilyen egyéb műalkotást nézek, értelmezek. Óriási élményt jelentettek továbbá a Nádasdy tanár úr angol nyelvészeti kurzusai. De voltaképpen felsorolhatnám a legtöbb médiás kurzust is, mert ezek mind nagyon fontos és maradandó élményekkel gazdagítottak; akár például a Csepeli-féle előadásokról, vagy a Hammer-féle kurzusokról beszélünk. Angelusz Róberttől kommunikációelméletet tanulni pedig azt hiszem, nagyjából a csúcsa volt mindennek.

Említetted is az órán, hogy a Hammer tanár úrnál szakdolgoztál. Megosztod velünk a kutatási témádat?

Persze! A kisközösségek az online közösségi médiában témakörével foglalkoztam, ami már akkor is egy nagyon érdekes jelenségnek számított, pedig a fő felület akkor még az Iwiw volt, ami ugye azóta elhunyt. Egészen konkrétan pedig a Monty Python rajongók közösségéről írtam, arról, hogy hogyan működik köztük a kommunikációs folyamat, és minderre hogyan használják a közösségi médiát.

Dolgoztál, gyakornokoskodtál az egyetemi éveid alatt?

Igen, először uszkve három hónapot töltöttem az RTL Online-nál mint online újságíró gyakornok; de onnan el is menekültem amint lehetett. Ugyan ez volt a hivatalos gyakorlatom, de még akkor is bőven egyetemista voltam, amikor elkezdtem a Világgazdaság Online-nál dolgozni. Először ott is, mint gyakornok, és aztán végül ott ragadtam.

Mire tanított meg a gyakornoksággal eltöltött idő?

Arra, hogy mit jelent belezuhanni az online újságírói lét realitásába; tehát hogyan kell gyorsnak, hatékonynak lenni, és világosan, „bullshit” mentesen, a lehető legpontosabban dolgozni határidőre. Ebből a szempontból nagyon is jó tapasztalat volt az RTL Online-nál töltött gyakornokság; arról nem is beszélve, hogy azt megelőzően nem nagyon dolgoztam még televízió közelében, így stúdiózni, stúdióból interjúkat készíteni ott tanultam meg. A Világgazdaság Online-nál teljesen más világ volt. Ott gazdasági újságíró gyakornokként kezdtem el dolgozni, egy fantasztikus csapatban. Tőlük megkaptam azt a bizalmat, amire szükségem volt ahhoz, hogy ne csak fordításokkal és összeállításokkal foglalkozzak, hanem a saját anyagaimmal is el tudjak indulni. Az időzítés különben is nagyon érdekesen alakult; amikor bekapcsolódtam a Világgazdaság munkájába, akkor kezdődött pont el „a” világválság. És ezt a jelenséget feldolgozni, végignézni azzal az infrastruktúrával és azokkal a kollégákkal egy elképesztő és – nem pozitíve, persze – de egyedülálló tapasztalat volt.

Úgy fogalmaztál, hogy „menekültél” az RTL Online-tól. Mi tette számodra ezt negatív tapasztalattá?

A cég hangulata, az a fajta nagyon agresszív, negatív taposómalom-mentalitás, ahol sugárzott a menedzsment iránti bizalmatlanság, és az is, hogy tulajdonképpen mindenki ki van égve, vagy legalábbis a kiégés határán egyensúlyozik.

Felmerült az órádon is, hogy volt a karrieredben egy éles irányváltás; újságíróként kezdtél, dolgoztál az RTL-nél és az Axel Springernél is, és aztán elmozdultál egy inkább technikai-informatikai irányba. Miért döntöttél így?

Voltaképpen mondhatom, hogy kényszerből. Abban a pillanatban, mikor ezt történt, úgy éreztem, hogy a hazai újságírói állások piaca nem alkalmas arra, hogy én ott érdemben tovább tudjak lépni. Mivel pedig családilag már volt egy elég erős IT háttértudásom, tehát viszonylag magabiztosan mozogtam ezen a területen, illetve beszéltem franciául is, ez a kettő, ahogy találkozott, jelentette tulajdonképpen a beugrót a Tatához. Ez egy nagyon hagyományos, igazi taposómalom service desk-es munka volt.

Jobban passzol hozzád ez a munkakör, mint az újságírói?

Nem, szerintem egyáltalán nem. Azt gondolom, hogy a mostani munkakörömbe – a projekt menedzsmentbe –, beleépítettem a szerkesztői-újságírói vénám legnagyobb részét, és ezzel a hozzáállással igyekszem mindenki mást is megfertőzni, aki a közelben van. És ez működik is! Ami szerintem épp arra mutat rá, hogy hozzám inkább az újságírói munka – főleg ami a newsdesk és a newsroom megközelítést illeti – az, ami passzol.

Sokat meséltél a technical writer pozícióról; főképp ez volt az előadásod témája. Akik nem vettek részt az órádon, azok nevében kérdezem: tulajdonképp mi az a technical writer?  

A technical writer pozíció arról szól, hogy különböző információs forrásokból – kollegától, szóban, e-mail-ben, leírt vázlatok formájában –, érkező információból gyúrunk össze egy olyan dokumentációt, ami az adott termék végfelhasználóinak szól majd.

Mit gondolsz, melyek azok a legfontosabb készségek, amelyek egy ilyen munkakör betöltéséhez szükségesek lehetnek?

Mindenképpen kell hozzá egy magabiztos angoltudás, kellő rugalmasság, gyorsaság -, és a viszonylag kisméretű ego sem árt.

Hogyhogy?

Ebben a munkában szerintem akkor lesz valaki sikeres, hogyha megérti azt, hogy itt az írása, a munkája a céget és a terméket szolgálja. Ezért sokszor más, külső körülmények miatt – nyelvtudás, technikai részletek, egyebek -, háttérbe szorul az ember egyéni elképzelése arról, hogy milyen is egy jól megírt szöveg. Ezt viszont el kell tudni fogadni ahhoz, hogyha valaki – nem is feltétlenül sikeres, de legalább nem egy „boldogtalan” tech-writer szeretne lenni.

Arra kitértél, hogy ebben a szakmában kifejezetten jól jön, ha az embernek vannak kommunikációs képességei. El tudod mondani, hogyan kapcsolódik pontosan egy kommunikáció-médiás hallgató egy tech-writer pozícióhoz?

Egy médiaszakos hallgató bevetheti az összes kommunikációs tudását, legyen az elméleti, gyakorlati és akár technikai is – tehát itt a kommunikáció minden formájáról beszélünk. A vállalati e-mailezés intézésétől, az újságírói szemléletű információgyűjtésen át egészen az információk szintetizálásáig, új formába öntéséig mindenre szükség lehet; és szerintem ezek abszolút olyan készségek, amivel ti itt nap, mint nap foglalkoztok. És ez mind nagymértékben hasznosítható.

Említetted, hogy egyre növekszik a tech-writerek iránti kereslet. Miért van ez?

Egyszerűen fogalmazva azért, mert maga a piac, és a termékek száma, amikről a dokumentációkat írjuk, szintén egyre nagyobb. Naponta készülnek, íródnak applikációk; amellett nem csak az IT cégek fejlődnek – hisz az magától értetődő, hogy amit ők fejlesztenek, azt dokumentálni kell -, de a nem IT területen dolgozó vállalatoknál is egyre nagyobb az informatikai és egyéb háttér, ami dokumentációra szorul. Tehát egész egyszerűen rengeteg az alapanyag, rengeteg a dokumentálni való – viszont kevés az író.

Mivel bátorítanád azokat a médiás hallgatókat, akiket érdekelne egy tech-writer pozíció, viszont úgy érzik, a technikai részéhez nem értenek eléggé?

Itt megint csak azt tudom mondani, hogyha hozzá tudnak állni úgy a témához, mint akár egy újságíró, – vagyis el tudják fogadni azt a tényt, hogy az a terület, amivel foglalkoznak, és amiről a szakértőket kérdezik, azoknak ők soha nem lesznek a szakértői – és a megfelelő embereknek a megfelelő kérdéseket teszik fel, akkor a külvilág számára is jól fogják tudni szintetizálni az információkat. Ilyen szempontból a tech-writing munka szinte tökéletes megfelelője az újságírói munkának. Aki ezt akceptálni tudja, abból jó újságíró lesz – és jó tech-writer is lehet belőle. Fontos, hogy legyen valakiben egy eredendő lazaság – ha nem is affinitás – és felkészültség arra, hogy technikai szövegeket gondozzon. Emellé egyszerűen csak el kell fogadni, hogy eleinte nagyon frusztráló lehet az, hogy a szövegnek csak egy kis részét fogja a tech-writer igazán mélyen megérteni. Nagyon sokáig tart, amíg valaki belerázódik ebbe a témába, de ez teljesen természetes, és rendjén is van így.

Most a Nokiánál vagy technical project manager, de előtte sokáig voltál magad is tech-writer. Hogyan jutottál el egyik pozícióból a másikba?

Ez egy szerves fejlődés részeként alakult ki; úgy hozta az élet, hogy a Nokiánál eltöltött kb. egyévnyi tech-writerkedés vége felé a kollegáimmal elkezdtünk arról beszélni, hogyan lehet mindezt egy kicsit máshogy, egy kicsit jobban csinálni. Ezzel egy időben elindultunk az agilitás felé – ezt szintén említettem a kurzuson. Tehát itt kezdtük bevezetni az Agile – metodológiát. És a sors úgy hozta, hogy legközelebbi kollegámnak már volt Scrum Master tapasztalata, és így elkezdődött köztünk egy kommunikáció arról, hogy hogyan lehetne egy Agile – Scrum irányba megváltoztatni ezt a projektet.

Kitérhetünk arra, mi az Agile – metodológia?

Persze. Az Agile a szoftverfejlesztés modern és most már világszerte elterjedt, illetve terjedő módszertana, nagyon leegyszerűsítve a rugalmasságról, a cég különböző részeinek és kollegáinak bevonásáról szól; illetve egy olyan fejlesztési ütemezésről, ami lehetővé teszi azt, hogy szinte folyamatosan készüljenek el a különböző szoftverek vagy szoftver elemek. És amint elkészültek, máris átadhassuk őket az ügyfélnek. Ellentétben a korábbi megközelítéssel, ami abból áll, hogy egy hosszabb időtartam alatt készül el egy fejlesztés, mert előbb tesztelik, majd átadják, és csak utána értékelik – remélhetőleg – a tapasztalatokat, és a következő hosszabb ciklusban érvényesítik őket. Ezt váltja fel ez a rugalmas, folyamatos visszajelzésre épülő nagyon sok szereplőt bevonó rendszer.

A jelenlegi technical project manager pozíciódban milyen feladatokat látsz el?

Egyrészt napi szinten koordinálom a tech-writer csapat munkáját, emellett tervezem a következő publikációkat, ezeket általában hónapra, de jellemzően inkább negyedévre előre. Tehát a munkának nagyon nagy része konkrétan egyeztetés, különböző program menedzserekkel, marketingesekkel, más tech-writerekkel, egy kisebb része pedig az effektív publikáció, tehát a dokumentációs szett összerakása, ellenőrzése. Én például igyekszem elolvasni minden dokumentációt, amit publikálunk, ezeket ellenőrzöm és felülvizsgálom, ha szükséges.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban, és mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

A legjobban a csapatomat szeretem, és azt, hogy velük dolgozhatok egy olyan rendszerben, amit együtt hoztunk létre; a legnagyobb kihívás pedig a cég méretéhez képest érvényesíteni azt a fajta agilitást és rugalmasságot, amit szeretnénk elérni. A nehézségek alatt gondolok itt például a bürokráciára, illetve a technikai eszközök problémáira, lassúságára, ami azért elég sokszor akadályozza a hatékony működést.

Ha csak egy tanácsot adhatnál egy bölcsész hátterű hallgatónak az elhelyezkedését és a pályaválasztását illetően, mi lenne az?

Próbálja meg azt csinálni, amit tényleg szeret; ami iránt szenvedélyt érez. De ha esetleg közben találkozik egy ilyen lehetőséggel, mint mondjuk ez a tech-writing, akkor próbálja meg, vágjon bele. Bátorság! Kimondottan bölcsészeknek szóló tanácsom az, hogy senki ne hagyja magát eltántorítani, csak mert bölcsész és nem technikai ember – mert igenis meg fogja tudni csinálni.

Az interjút Matyasovszki Fanni, mesterszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Demeter Kálmán

Forrás: ELTE Média és Kommunikációs Tanszék